A szentmise végén mondott beszédében Soltész Miklós, a magyar Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára elmondta: évekkel ezelőtt kilátástalannak tűnt a leromlott állapotban levő templom, kolostor és gyülekezeti ház felújításának feladata. Hozzátette azonban, hogy a kilátástalan helyzetekért is hálát kell adni, mert "az azokból való kilábalás, a nehéz helyzetek megoldása erőt ad mindannyiunknak". Felidézte: a magyar történelem kilátástalan helyzetek sorozata, amelyekből mégis fel tudott állni a nemzet. Az államtitkár a román kormánynak, Szamosújvár román vezetésének és a román embereknek is köszönetet mondott azért, hogy felismerték: segítséget kell nyújtani a szórványban élő magyar és örmény közösségnek. Közös feladatnak tartotta az egymásnak okozott történelmi sebek gyógyítását és a közös célokért való összefogást. Utóbbiak sorában a fiatalokat elcsábító "önző nyugati politikával" szembeni fellépést, a fiatalok otthon tartását említette. "A magyar kormányra mindig is számíthatnak, de van egy kérésünk, jövő áprilisban mi is számítunk önökre" – jegyezte meg az államtitkár a magyarországi parlamenti választásokra utalva.
A torony földszintjén lourdes-i kápolna kapott helyet. A mai templom egyhajós, szentélye nyugatra néz, közvetlenül nyílik a kolostor folyosójáról is, ahogy az északi oldalán kialakított Szent János-kápolna is. Az egyhajós templom északi fala közös a kolostorral, azon a szentélyben és a hajóban is gazdagon festett keretezéssel oratóriumablakok nyílnak. 1938-ban a jubileumi Szent István-év alkalmából a ferences templomot is megújították. A falképeket átfestették, ekkor állították a két neobarokk mellékoltárt, amelyekben a rend alapítójának, Szent Ferencnek legendájából vett barokk olajképeket helyeztek el. Az épületegyüttest – a többi egyházi tulajdonú vári ingatlannal együtt – 1950-ben államosították. Ekkor, és később a püspökség tulajdonába visszakerülve, a papi otthonná alakítás folyamán a rendházat kisebb-nagyobb felújítások érték. A templomban a 2000-es évek elejétől folytak felújítások. Az ezekhez társuló kutatások (Bodó Balázs, Koppány András) kapcsán derült fény arra, hogy falazatában a székesegyház 11. századi, illetve a Szent György-kápolna 13. századi épületének 18. századi átalakításából, illetve bontásából származó faragványokból többet is felhasználtak.