Végül Áts Feri is rájön, hogy a tervezett csel nem sikerült, a Pásztor-csapatot legyőzték. A vörösinges vezér rögtön átlátja, hogy komoly bajba kerültek, hiszen most az ő fél csapatának kell felvennie a harcot a Pál utcaiak egész seregével szemben. Ennek ellenére – becsületből – megindítja a támadást a Pál utca felől. A csata újra fellángol, a vörösingesek eleinte jobban állnak, hiszen ők frissek és pihentek, míg a Pál utcaiak kezdenek fáradni, mivel ők már megküzdöttek a Pásztor-féle csapattal is. Lassan azonban érvényesülni kezd a Pál utcaiak létszámfölénye. Áts Feri is látja ezt és rájön, hogy csak akkor fordíthat a csata menetén, ha sikerül kiszabadítaniuk a kunyhóba zárt társaikat. Az előzetesen megállapított szabályok szerint ugyan ezt nem szabad, de a vörösingesek úgy gondolják, hogy háborúban minden megengedett. Áts Feri meg is indul társai élén a kunyhó felé: "S e pillanatban, mintha a lába elé gurítottak volna valamit, hirtelen megállott. Egy kis gyerekalak ugrott elibe a kunyhó mellől.
Ekkor Nemecsek elmeséli, hogy szökött meg hazulról, amíg a szülei nem voltak otthon, mert lázálmában úgy hallotta, mintha társai hívnák őt. Közvetlenül a csata után: A vörösingesek közül csak Áts Feri maradt a grundon, majd szomorúan ő is távozott, ő az egyetlen, aki a fegyverét is magával vihette, Boka "Tisztelegj! "-et vezényel a tiszteletére. Geréb, az egykori áruló, mivel a csatában derekasan harcolt a Pál utcaiak oldalán, visszakapja főhadnagyi rangját. (Szebenicstől is ő szerezte vissza a zászlót a harc hevében) Nemecseket, az egyetlen közlegényt kapitánnyá léptetik elő. "Észre se vették, hogy egy szegényes ruhába öltözött kis asszony sietett végig a hátuk mögött a grundon, és most egyszeribe elibük került. " Nemecsek édesanyja az, aki kétségbeesetten kereste beteg fiát. Ölbe veszi a kisfiút és elindul vele haza. A Pál utcaiak pedig úgy döntenek, hogy elkísérik a nap hősét, kettős sorban, csendesen mennek Nemecsek és az édesanyja után. A házuk előtt Nemecsek még kezet fog mindenkivel, majd bemennek.
Felvirrad a csata napja, a Pál utcaiak csapat már háromnegyed kettőkor összegyűlik a grundon. (Emlékezzünk, a hadüzenet értelmében a csata pontban délután háromkor kezdődik) Boka az utolsó pillanatban még változtat a haditerven, két erőd elé árkot ásnak, a Pál utcaiak egy része majd innen fog támadni. A fahasábokból álló erődök tetején kis piros-zöld zászlók lobognak, kivéve a hármas számún, onnan hiányzik a zászló A hiányzó zászló sorsa: Először Áts Feri lopta el a grundról (lsd. 2. fejezet) A vörösingesek által a füvészkerti romban elrejtett zászlót Nemecsek lopta vissza. Mivel Nemecseket elfogták a vörösingesek, és a két Pásztor kicsavarta a kezéből a zászlót, az újra visszakerült a vörösingesek titkos fegyverraktárába (lsd. 5. fejezet) A zászlót ezután Geréb, az áruló vitte vissza a Pál utcaiaknak, hogy kedveskedjen nekik. A zászló most tehát a Pál utcaiaknál van, de Boka becsületes harcban akarja visszaszerezni, ezért – még előző este, miután a vörösinges követség elment a grundról – Boka is követeket küld (Csele, Csónakos és Weisz) a füvészkertbe, akik átadják a zászlót azzal, hogy a vörösingesek másnap hozzák magukkal a csatába és a Pál utcaiak majd visszaveszik tőlük, ha tudják.